A nyírcsászári gyerekek támogatása
Kicsike alapítványunk számára 2019 második felének központi célkitűzése annak a nyírcsászári családnak a megsegítése volt, ahol a szülők életüket vesztették egy tragikus autóbalesetben. Köszönhetően támogatóink adományainak alapítványunk végül összesen 700 000 Ft gyűjtött össze és juttatott el Anették részére. A pénzbeli hozzájáruláson túl, számos egyéb csatornán érkezett segítség a gyerekeknek. Köszönetképpen és a jelenlegi helyzetüket bemutatva következzen az alábbiakban Anett levele, amelyet nemrégiben juttatott el hozzánk:
„Először is szeretnénk megköszönni a segítségeteket, hogy így, mint alapítvány támogattatok minket. Számunkra az élet áprilisban teljesen megváltozott. Így, lassan kilenc hónap elteltével, már kezdünk megnyugodni. Ezt a nyugodtságot számunkra lehetővé teszi az emberek mérhetetlen kedvessége, jótékony szíve. Mikor elkezdődtek a gyűjtések, sőt még előtte nagyon kétségbe voltam(unk) esve, hogy most mi lesz velünk. Ugye a házunk romokban volt, fogalmunk sem volt, hogy mit fogunk kezdeni vele, csak annyit tudtunk, hogy a miénk és nem szeretnénk, ha másé vagy helyzetünkben a banké lenne, mivel hitel volt rajta. Aztán jött a rengeteg megkeresés, kezdeményezés, hogy gyűjteni szeretnének, segíteni szeretnének. Csak kapkodtam a fejem, hogy ilyen tényleg létezik? És igen, nagyon is! Annyira pozitívan csalódtam az emberekben, hogy az el nem tudom mondani, kicsit jobb helynek is látom ezáltal a világot. Ennek köszönhetően a házunkat mára már otthonnak nevezhetjük, mert már nem csak téglák, lyukak és ablakok vannak, de csodálatos falak, új elektromos hálózat, új vízrendszer és minden igényt kielégítő berendezés, amely nyugalmassá teszi mindennapjainkat. Ezek mind-mind az emberek jóságából, adományából és munkaerejükből adódott.
A másik nyugtalanító dolog a kisöcsénk sérülése volt. A balesetben a bal karját akkora ütés érte, hogy gyakorlatilag lebénult. Hónapokon keresztünk igyekeztek gyógytornával, ingeráram kezeléssel helyreállítani, de hiába. Szerencsére itt sem felejtettek le az emberek bennünket és igyekeztek segíteni abban, hogy Milán a legjobb kezekben legyen. Meg is kellett műteni a karját. Nagy műtétre készültünk és maga az orvos is, de szerencsére nem volt szükség nagy beavatkozásra csak az ideg és izmok helyrerakásávával kellett foglalkozni. A műtétet jól viselte, hamar haza is jöhettünk. Jelenleg a rehabilitációnál járunk több-kevesebb sikerrel. A karja jól működne, mert minden a helyén csak sajnos megszokta azt, hogy nem használja és ezt újra meg kell neki tanulni. Reméljünk ez májusra helyre fog jönni, ha nem további beavatkozásra lesz szükség, de erre még nem szeretnénk gondolni sem.
Összességében az életünk rendben van, én dolgozom, testvéreim oviba, suliba járnak. Milánnal pszichológus is foglalkozik. Jól megosztjuk a házimunkát az én párom is igyekszik mindenben támaszunk lenni. Így négyen egy családként, megszokva egymást igyekszünk „boldogan” élni ahogyan csak lehet. Persze a hiány, a fájdalom sohasem fog elmúlni, kezdjük elhinni a javaslatokat, hogy engedjük el anyát és tanuljunk meg így élni. Nagyon nehéz főleg ünnepek alkalmával, de mindig csak az lebeg a szemünk előtt, hogy mérges lenne, ha csak sírni látna minket.
Még egyszer szeretnénk megköszönni a segítségeteket, hogy lehetővé tettétek számunkra az újrakezdést!”
Anett jószívvel juttatta el hozzánk ezt a levelet, ezzel is megköszönve munkánkat és támogatóink nagylelkűségét, azonban a család kifejezett kérése, hogy annak képi és szöveges tartalma kizárólag a Derűs Lélekkel Alapítvány honlapján jelenhet meg, másolása vagy átvétele bármilyen formában, bármely egyéb sajtóorgánum által nem engedélyezett! Impresszum
