Az alábbiakban röviden közöljük Mária alapítványunkhoz eljuttatott levelét, amelyben kisfiának,  Sanyikának kér segítséget.

„Tisztelt Alapítvány,

Kisfiam Vass Sándor Barnabás. Született 2015. 04.18-án a terhesség 25. hetében, 750 grammal és 25 cm-rel koraszülöttként. Kiemelése után azonnal újraélesztették. Kétnapos korában jobboldali, kettes fokozatú agyvérzèst kapott. Kéthónapos korában ROP műtétje volt mindkét szemèn. Öthónapos korában gégeszűkülettágítása volt Szegeden, itt a műtét végén ismét újraélesztettèk. Összesen hat hónapig volt kórházban.

Igazából akkor még nem fogtam fel, mit jelent távlatilag az agyvérzès plusz oxigénhiány. Amíg volt rá anyagi lehetőség, jártunk vele Dévényre, hordtuk korai fejlesztésre, rehabilitációra. Ahogy növekedett, lehetett egyre inkább látni az elmaradásokat. Kétéves korában tanult meg forogni, felülni, kapaszkodni, kapaszkodva felállni. Sajnos akkor még nem volt ekkora rálátásom a további lehetőségekre, mint most. Csendesen figyelgettem, otthon tornásztattam ès az akkori álmom, hogy járni, beszèlni fog, a mai napig az egyetlen reményem, a kapaszkodó hogy nem adhatom fel.

Lassan nyolc èves lesz. Három ève apuka más életet választott. Albérletben èlünk kettecskén. Súlyosan halmozottan sérült. Nem jár, nem beszél, nem rág, közellátó, pelusos. Négykézláb közlekedik. Nagyon sok olyan módszert, lehetőségeket kutattam fel, ami jó lenne a számára, tudom, mert a járás csak a bal láb feszessége miatt nem jön létre. A két kézzel fogás, finommotorika a bal kéz feszessége miatt nem lehetséges. De benne annyi erő, akarat, elszántság van, hogy miatta egyszerűen nem adhatom fel. De egyedül nem megy. Komplex fejlesztés kellene neki. Ehhez szeretnék segítséget kérni.”